Lakóhelyünktől, korunktól és köreinktől függő mértékben már mindannyian tapasztalhattuk egy új trend kialakulását. Egyelőre első sorban városi környezetben, a külsejükre - így öltözködésükre és személyes higiéniájukra - egyébként is igényes "értelmiségi" körökben kezdte hódítását kis hazánkban és Európa szerte a férfiak intim szőrzetének gondozása. Leginkább a tizen- huszonévesek körében vált trenddé az elmúlt évek során, de ma már harminc fölötti úriemberekkel is találkozhatunk akik kibővítették személyes higiéniájukat a "privát részeik" csinosításával is. Az alon.hu kérdésére válaszolva csupán férfi olvasóik 11%-a nyilatkozta, hogy sosem borotválkozik nyaktól lefele. A divat nyugatról támadt Európára, egészen pontosan az Egyesült Államokból, Los Angelesből indult. Amerikában ha ma egy fiatal férfi szőrös hónaljjal és gondozatlan testszőrzettel mutatkozik, azt az igénytelenség és ápolatlanság jeleként fogják fel. Nem mindenben kell persze tengeren túli nagy testvérünkről példát venni, hiszen ott a körülmetélés is pont olyan elterjed, mint az intim szőrtelenítés. Európa ebben a tekintetben meghúzta a határokat, és kialakulóban van egy olyan közvélekedés, hogy ha érdekel mi van a lábad közt, akkor foglalkozz is vele. Prűd, homofób, és hímsoviniszta társadalmunkban persze lassan dolgozzk fel a változás szelét. Miért is kéne foglalkoznunk egy olyan tetsfelület küllemével amit illetlenség más férfiak elé tárni, és miért érdekelne, hogy a lányoknak hogyan tetszik jobban? "Örüljön, hogy megbasztam, neeem?" Szerény véleményem szerint ez a kulturálatlanság határait alulról súrolja, így személy szerint igyekszem hölgypartnerem is megtisztelni azzal, hogy egy általa olyan nagyra becsült testrészem látványára és tapintására legalább anyira odafigyelek mint az arcomra, vagy arra, hogy milyen cipőt viselek a színházban. Nálam egyik dolog a másik elindítója: ha csak azért is vágtam rövidebbre a 16 éves koromra elhatalmasodott dzsungelt, hogy a lányok számára kívánatos legyen, hamar felmerült bennem az igény, hogy lecsupaszítsam egészen kisfiúsra. Akkoriban persze még csak annak volt szőrtlen a szeméremdombja akinek még nem nőtt ki a bundája, így ezt rejtegettem és szégyellős voltam miatta: alig vártam, hogy visszanőjön. Ezt követően már nagyon ritkán hagytam elburjánzani göndör fanszőrszálaim, valahogy ápolatlannak láttam saját magam, és azokra a pocakos ötvenes bácsikra emlékeztetett a fütyim akik meztelenül beszélgetnek az uszodai öltözőben a fociról, és fel alál lóbálódik a szottyadt kis szerszámuk ahogy járkálnak. Már ha kilátszik az erdőből ami negyven éve érintetlenül borítja. Persze mindez egyéni preferencia kérdése is, hisz vannak még akik a szőrös puncit jobban kedvelik mint a csupaszt. A trend lehet, hogy "magunkból kiindulva" is terjed, hiszen aki a párját szőrtelenül szereti, az idővel magára is odafigyel, nem beszélve arról, hogy egy 2 centi vastag bunda eltávolítása optikailag mennyivel nagyobbnak láttatja a péniszt, és milyen hatásosan fedi fel férfiasságunk forrását, a heréinket. Én örömmel kísérem figyelemmel a folyamatot, és ha szőrtelen, vagy épp fazonírozott szeméremszőrzettel találkozom férfitársaim körében, mindig megelégedéssel nyugtázom hogy nyitunk a divatra, és persze arra, hogy rajongásunk tárgyát, féltve imádott férfiasságunkat mi is méltó helyén kezeljük. Ha a fenti kutatás számadatait nem csak a téma iránt érdeklődő internetezők, nyugati kulturán nevelkedő kamaszok, és nudisták között tudjuk kimutatni, hanem teljes társadalmunkra jellemzővé válik, akkor mondhatjuk hogy megálljunk, mert ez valami amerika. Nektek mi a véleményetek? Gyantáztok, borotváltok, trimmeltek néha?

Íme egy igényes ám férfias, rövid fazon, a lényeges és érzékeny helyeken lecsupaszítva:

És egy kissé gyermeki megjelenésűre sikerült 22 éves srác, aki biztos tekintélyesebb bottal jár, ha nem fázik épp: