Egy olyan témával térek vissza hosszú szünet után, amiről már rég írni szerettem volna itt, de sokat utaztam az elmúlt hónapokban ismét, így nem volt alkalmam a blognak, és az általam régóta vizsgált témának szentelni az időm. Nem másról van szó, mint a herékről. Nem meglepő módon mindannyiunk figyelmét a péniszünk köti le első sorban, hiszen mióta ismerkedünk a saját nemiségünkkel, az hordozza a legszembetűnőbb tulajdonságokat és funkciókat. Mindenkit érdekel hogy másé mekkora, és az övé ehhez képest milyen. Mindenkit érdekel, hogy partnere elégedett-e a szerszáma vastagságával, formájával, férfitársaink mit gondolnak arról amit nadrágunkban hordunk, a heréink előtt. Már gyerekként is a hímvesszőé a főszerep, az elsődleges nemi jelleggel azonosítjuk. "A fiúknak fütyijük van a lányoknak meg puncijuk." Ezt látjuk akkoriban, ezzel pisilünk, ez különbözteti meg a nemeket. Van akinek van ilyen, és akinek nincs. Hogy akinek van, annak kis bogyók is vannak a tövében egy bőrzacsiban az senkit sem érint meg különösebben, mert nincs funkciójuk. Pedig a nemek elkülönítésének sokkal fontosabb alapjául a nemi mirigyek szolgálnak, hiszen minden nemi funkciónkat, ezek a mirigyek határozzák meg a serdülés kezdetétől fogva. Hogy ki mennyire szőrös, izmos, férfias, nőies, kinek milyen a testszaga, magassága, szexuális étvágya. A főszereplőnek kikiáltott egyéb nemi szerveink mellett csendben meghúzódva teszik a dolgukat, és működtetik főszereplőket. Mégis ki hallott már olyan definíciót, hogy "a fiúknak heréik vannak, a lányoknak meg petefészkeik"? Habár ez jelenti az igazi különbséget, a nemi nevelésünk során is csak érintőleges-tárgyilagos információkat kapunk: A herék nemi hormonokat és spermiumokat termelnek. Ezzel is csak annyi a dolgunk akkoriban, hogy ne jussanak a spermánkkal együtt egy lány hüvelyébe, mert akkor terhes lesz. Felvilágosítás vége.
Ha bármi kérdésed merül fel, vagy problémád akard - mint nekem -, még a neten sem találsz szinte semmilyen érdemleges infót: Menj orvoshoz, mert meghalhatsz! Nyilván. A férfiak közt az első számú rákos megbetegedés 16-40 éves korig, a hererák. Kezdődhet a hipochondria! Nézzük mik a tünetek? Fáj. Fáj a tököm? Fura, banális, biztos gyógyítható, nem valószínű, hogy komoly. Menjünk orvoshoz. Na de a háziorvoshoz aki nő? Ugyan. Szakorvos, beutaló nélkül.. ki is a szaki a herék ügyében? Gratulálok magamnak, ezt sem tudom. Urológus? nem kimondottan húgyúti a probléma, inkább talán egy andrológus kéne vagy tudom is én. Oké, hamar kiderül, hogy hererákban és mindenféle cisztákban-gyulladásokban az urológus az illetékes, de egy hónapig netezel és szedsz vitaminokat meg aszpirint mire rájössz, hogy elkerülhetetlen, hogy behaladj az ajtón és egy idegen ötvenes pasi kezébe add a rettegéstől összetöpörödött szerszámod. Ez a hónap pedig azzal telik, hogy rágyere mégis mi a fene bajod van, és hogyan kerülhetnéd el a feltehetően fájdalmas és megalázó vizsgálatokat, kezeléseket? Internetes kutatásod során megtudod, hogy a hererák nem fáj. Jó pont, nekem valami fáj, szóval más lesz a gond. Ezer dolgot kikutatsz, mire mindent kizársz, és nem marad más mint a krónikus mellékhere gyulladás, és persze a rák, mert egyes amerikai urológusok szerint annak a jele is lehet a tompa fájdalom. Mindeközben folyamatosan a gatyádban van a kezed, és tapogatod. A bal heréd hasonlítod össze a jobbal, és mindkettőt a neten olvasottakkal-látottakkal. Engem tehát a félelem terelt az önvizsgálat útjára, amit azóta tökélyre fejlesztettem, de már mielőtt az orvoshoz eljutottam volna, sok olyan apróságra jöttem rá, amit enélkül sosem fedezek fel. Kezdve azzal, hogy az online elérhető felvilágosító képek vagy rosszak, vagy csak nekem van valami komolyabb bajom mint gondoltam, mert nekem kurvára nem ilyenek a tojásaim! Na jó, többnyire ilyenek, csak a pánik beszél belőlem.. Lássuk mit tapintok. BASSZUS! A bal herémen van egy kis bogyó, ami a jobbon nincs, és a képeken sem láttam még ábrázolva soha! Lelövöm a poént, de egy hetes kutatás után rájöttem: ez az appendix testis, vagy elhelyezkedéséből ítélve inkább appendix epididymis, vagyis a mellékhere nyúlványa, ami egyes angol nyelvű források szerint a herék leszállását követően magzati vagy kisgyermeki korban felszívódik teljesen. A férfiak 50%-ánál. A maradékból meg kb 20%-nál csak az egyik oldalon tűnik el, a másik oldalon pedig továbbra is kitapintható a here és a mellékhere fejének találkozásánál érezhető kis elmozdítható gombostű fejnyi csomó formájában.
Oké, akkor ez itt volt már 26 éve, csak sosem tudtam róla. Blogom van a férfi nemiségről, nyitott embernek tartom magam, 9 éves korom óta maszturbálok, sosem haboztam beszélni róla, volt akivel együtt is csináltam, lefeküdtem legalább 8 lánnyal, és ennyi nemi tapasztalás után nem tudtam valamiről ami a herezacskómban van, és a születésem óta ott volt, és arról sem volt fogalmam, hogy másoknak is van. Oké, ezt megemésztettem, és feldolgoztam, hogy más okozza a problémát. De mi? Vessünk egy újabb pillantást a már általatok is biztosan unalomig ismert anatómiai ábrákra, melyek többnyire egyformák ilyen téren: Itt jegyezném meg, hogy egy egyszerű google keresés után nem találsz olyan képet, ami ábrázolná a fent azonosított kis nyúlványt, mintha tényleg senkinek sem lenne.
Na lássuk: Mindenhol azt írják, hogy a here felülete sima. Ha van rajta valami, az baj, mert rákos daganat lehet. Jupí. Nekem van. Alul. Egy kis egyenetlenség a felszínen. Hmm a szakirodalom szerint nem szokott ott rákos daganat kialakulni, inkább feljebb. AKKOR EZ MI A RÁK, HA NEM RÁK? Olyan, mintha a mellékherém tovább tartana mint a tankönyvi ábrákon. Igen, végül is mindkét herémen így érzem.. És tessék, belefutok egy képbe ami már így ábrázolja a mellékherét:
Ezzel már közelebb állok a saját zacskómban tapintható állapotokhoz, de az ami nekem van, az sokkal inkább a tunica albuginea felirathoz tartozó nyilak magasságáig ér. Ez is pontatlan gondoltam, mint ahogy az appendix sincs ábrázolva sem ezen, sem a többi képen. Ekkor már fizettem is volna érte, ha láthatok képeket igazi herékről, csak a biztonság kedvéért, hogy tudjam másnak is van-e ilyen. A jobb oldalon nekem sincs, pontosan ilyen mint itt a képen. A képen szereplő "epididymis tail" nekem mindkét oldalon ilyen nagy, legkevésbé sem olyan mint az első képen, vagy a többin amit találtam a témában. Változik a tapinthatósága is, közvetlenül magömlés előtt és után pl olyan kemény ott lent ahol "visszafordul" mint egy kavics, de többnyire alig tapintható (ez megmagyarázná, hogy az ábrákról miért marad le többnyire). Igazából ez a kérdés akkor sem oldódott meg mikor végül valóban szakember kezébe kerültem. Csinált alhasi ultrahangot, megtapogatta mindkét herémet,(sajnos a prosztatámat is, bár kevésbé volt borzasztó mint ahogy legtöbben gondoljuk), egy futó pillantás erejéig hátrahúzta a fitymám is. A diagnózis pedig: "Panaszai hátterében urológiai elváltozást nem találtunk. Ép penis, ép herék, mirigyes tapintatú ép prosztata." Mivel a fájdalmaim változó intenzitással több mint fél évig fennálltak, még egy alkalommal orvoshoz mentem mikor rosszabbodtak, megkérdőjelezvén a szakorvos véleményét. A háziorvos pedig sebészetre utalt sérv gyanújával ami nem igazolódott be. Se a sebész, se a háziorvos nem látta vagy tapintotta meg a herémet, csak a hasfalammal voltak elfoglalva a nem létező sérvem miatt. Még egy-két hétig tartottak a tüneteim, de végül maguktól elmúltak. Belenyugodtam egy negyedik orvos (barátom) telefonos diagnózisába: "biztos mellékhere gyulladás, az szokott ilyen sokáig tartani, és most van egy vírus ami ilyen fájdalmakat okoz sok huszonéves férfinak". Végül valószínűleg neki lett igaza, mert a netes források szerint ez a gyulladás nagyjából fél év alatt "kiég" a betegből, néha néha visszatérve. Mind a mai napig előfordul, hogy 1-2 órán át, vagy akár egy egész napig is érzek valami kellemetlenséget a bal herémben, de nem zavar semmiben, így mondhatni megszoktam. Azért a mellékherém helyzete és tapintata még foglalkoztat kissé. Mivel sosem fogtam meg más heréjét, és az enyémet is csak a doktor aki nem egész 2 másodperc alatt végigfuttatta az ujjai közt és leírta hogy "ép", nem sok fogalmam van róla, hogy ez másoknál is előfordul-e. Ezért is fordulok hozzátok, várom a kommenteket és ötleteket, kinek mi a véleménye erről. Az egyetlen kép amit találtam és szépen megmutatja mit tapintok a saját herémen az egy wikimedia commons felhasználó saját képe, amin bejelölte a saját mellékheréjének a helyét:
Hát hol van ez köszönő viszonyban a felvilágosításon látott képekkel? Nektek milyen?
Minden véleményt, konstruktív megoldási tervet szívesen fogadok! Gondoltam egy facebook csoportban, itt a blogon, és persze témába vágó fórumokon is népszerűsíthetnénk az új "mozgalmat". Benne lennétek? Hordanátok egy zöld bámit (cipőfűző, papír karszalag, karkötő, cérna) a csuklótokon pl egy edzés után a tusolóban, vagy bemennétek úgy a pláza wc-jébe, hogy mindenki lássa a karkötőtöket?
Utolsó kommentek