Férfi dolgok

Az alábbiakban egyik olvasónk gondolatait olvashatjátok.

Rendkívül érdekesnek és egyben hasznosnak tartom azt a kezdeményezést, ami néhány hónapja internetes blog formájában jött létre. Különösen az utolsó bejegyzést, a levélrészletet találtam gondolatébresztőnek. Ennek szövege sarkallt engem is levélírásra.

Azt hiszem, a mai a huszonévesek még részben azt a generációt képviselik, akiknek gyermek és serdültebb korában még nem alakult ki jól az a felvilágosító kultúra, mely hatékonyan segíthette volna őket kezdődő szexuális életük első lépéseinek megtételében. Felvilágosító kultúra alatt értem azt, hogy a szülők nem félnek erről a témáról beszélni akár többször is és nyíltan a gyermeküknek, vagy nem döbbennek le és terelnek, ha a gyerek maga kérdez rá a dolgokra. Mindazonáltal nem azt akarom ezzel kifejezni, hogy a szülők lennének ebben a hibásak, hisz az a szociális közeg melyben ők maguk is felnevelkedtek szintén hagyhatott bennük komplexusokat, tabukat, bizonyos ismereti hiányokról nem is beszélve. Éppen ezért, ha ingerülten vagy kedvetlenül reagálnak a téma felvetődésére, az részben kifejezi nehéz helyzetüket, mert ezt a szituációt nem könnyen tudják kezelni. A másik problémás eset talán a közoktatás hozzáállása a nemiség és a szexuális élet kérdéséhez. Lehet, hogy a kép mára sokat javult, de én 23 éves fejjel nem úgy emlékszem vissza az iskolai felvilágosításra, hogy abból bármi hasznosat is leszűrhettem volna. Általános iskola felső osztályában történt, mégpedig két részletben:

Az egyik ilyen jellegű előadáson csak lányok maradtak benn. Mi, fiúk nem hallgathattuk végig a mondandókat. Első hallásra ez evidensnek tűnik. A tanárok meg akarták kímélni a lányokat a szégyenérzettől, ha valami személyesebb dolgot mondanak el magukról vagy attól, hogy egyik-másik komolytalan gyerek kinevesse őket. Mindazonáltal itt már megint a két csoport szétválasztásáról van szó, mintha az ellenkező nemre egyáltalán nem tartozna, hogy a lányok idővel elkezdenek menstruálni, és hogy ezt a ciklikusan ismétlődő biológiai folyamatot hogyan kell kezelni. Pedig jobb esetben az egykori általános iskolás fiúkból is családapák lesznek, akiknek a fiaik mellett lányaik is születhetnek! Bizonyos értelemben igaz, hogy a nemiség/szexuális élet kérdéseit a lányok édesanyjukkal, lánytestvéreikkel, barátnőikkel beszélik meg. Ugyanakkor úgy vélem, nem árt, ha a fiúk viszonylag korán képbe jönnek a lányok/nők biológiájával, mert manapság 18-17 év alatt is szívesen járnak párban a csajok és a srácok. Másfelől szerintem egy majdani apának éreztetnie kell a lányával, hogy tudja, új szakaszba lépett az élete és megérti ezt az állapotot. Ha mindez talán banálisnak tűnik, mégis fontos, mivel a lány számára többé-kevésbé az apa figurája szolgáltat mintát a többi férfiról. Ha teszem azt, nem tud vele bizonyos dolgokat megbeszélni, honnan lesz elég bátorsága, hogy velünk, azaz a párjával is megossza a problémáit?

Egy másik alkalommal néhány általános dolog elhangzása után a felvilágosító arra kért bennünket, hogy kérdezzünk. Gondolhatjátok, hogy egy-két, kissé bártortalan kérdés ellenére milyen mély eszmecsere alakult ki… Középiskolában pedig egyáltalán nem volt semmiféle felvilágosítás.

Mi maradt hát? Ahol a szülőkkel kevésbé lehetett beszélni a témáról, ott a hiányzó adatokat hallomásból, vagy a 7-8. osztályos, esetleg a középiskolás biológia tankönyvből pótolta az ember. Más esetben az első szexuális élményei alapján, ami azért nem mindig mértékadó.

A menzesz és egyéb dolgok kapcsán a női oldalon úgy tűnik gyakoribb a problémafelvetés. Emellett az ezzel kapcsolatos interakciók is mintha intenzívebbek és nyíltabbak lennének. Nem csupán szóbeli érintkezés révén, hanem a nyomtatott és mozgóképi médiumok formájában is. (Igaz, a reklámok és hírek időnként a férfiak prosztata problémáiról is ejtenek szót.) Férfi oldalon viszont, mintha kissé az a felfogás élne, hogy „á a fiúknál egyszerűbb a dolog, velük nincs annyi probléma”.

Emlékeztek arra, hogy általános iskolában, középsuliban hogy bújták a csajok a „tini”-magazinokat? bravo, bravogirl, joy és társaik. Ezek szinte kivétel nélkül mind lányoknak szóló újságok voltak. A fiúkra – saját megfigyelésem szerint – alig volt jellemző, hogy akárcsak a bravót rendszeresen vették volna maguknak. Inkább az fhm, ckm, meg a playboy járt kézről kézre, ha el tudtuk csórni a fatertől, uncsitesótól, vagy valaki megvette, ugye? :D Visszatérve: ha néha megengedték a lányok, hogy belenézzek ezekbe a „tini” újságokba azt kellett tapasztalnom, hogy ezek a kiadványok hangsúlyt fektettek a női nemi életre, különféle tanácsokkal és praktikákkal szolgáltak a serdülő lányoknak. Az olvasói levelek c. rovatban pedig egyre másra álltak azok a levelek, ahol a lányok megosztották párkapcsolati vagy simán szexuális és nemi természetű problémáikat. (Persze biztos, fiúk is írhattak időnként ide.) Nem tudom, hogy 10 évvel ezelőtt vagy akárcsak ma létezik-e olyan férfimagazin, vagy családi lap, ahol a fiúk/férfiak ehhez hasonló módon tárhatnák fel a kérdéseiket? Merthogy nekünk is vannak kérdéseink, nem is kevés, sőt félelmeink is, amit talán még nehezebben tudunk előhozni magunkból, mert lehetséges, hogy ezek a dolgok még a lányoknál is kényelmetlenebb érzésekkel töltenek el minket.

Persze itt van a „mindentudó” internet. A netes életmód magazinok, egészségügyi cikkek, ahol időnként a szakember is válaszol. Ennek ellenére szeretnék egy szélsőséges példát említeni: ugye, sokak számára ismerős az az oldal, ahol gyakori kérdéseket tesznek fel. Kíváncsiságból időnként olvasgatom a szex és társai témájában írott kérdéseket és válaszokat. Megdöbbentő és rendkívül elszomorító, hogy ismeretlenül az emberek mennyire tudják oltani a másikat, álszent módon megítélik őket, és kinevetik a kérdezőt. Az érem másik oldala, hogy persze elhangzanak értelmes válaszok is, vagy a kérdező ír félelmetes butaságokat. Ugyanakkor viszont mindez arra a kétségbeesésre és elhagyatottságra is rámutat, amiben ezek a boldogtalanok vannak, és emiatt rákényszerülnek arra, hogy tanácsot kérjenek, számolva az esetleges gúnyolódással.

A lányok sokat foglalkoznak a mellükkel, vaginájukkal, stb. Mi értelemszerűen a péniszünkre koncentrálunk: nem csoda, hogyha valami szokatlan dolgot tapasztalunk vele kapcsolatban, akkor megijedünk, és ha nem találunk választ a kérdéseinkre, akár pánikszerű félelem fog el bennünket. Ez ösztönös. Ösztönös, mert egy fiú/férfi egyik legnagyobb kincse a nemi szerve: pénzre nem váltható érték, mivel ezzel szolgálja az utódnemzést, ez boldogságának egyik forrása és egészségének egyik letéteményese.

Felvilágosítás. Bizonyára többen gondolják azt a mai fiatal szülők közül, hogy érdemes a gyermekeiket kicsi kortól elkezdve fokozatosan megismertetni a saját nemük jellemzőivel illetve az ellenkezőével. Magam láttam, hogy a 30-as évei elején járó férfiismerősöm, aki ezután nem sokkal a párjával már az első gyermeküket várták, olyan játékos ismeretterjesztő füzetet vett, melynek egyik oldalán nem sematikusan, hanem rajzolt és élethű módon ábrázoltak egy kisfiút és egy kislányt, amint épp tisztálkodnak, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy a 4-5 éves gyerkőc már ekkor tisztában legyen a hasonlóságokkal és különbségekkel. Nem jobb ez annál, minthogy akár az általános iskola alsó osztályában egy fiú és egy lány lopva menjen be a mosdóba, hogy aztán félve a lebukástól megmutassák egymásnak, hogy mijük van?...

A kíváncsiság természetesen nem elítélendő dolog, de talán előnyösebb ha esetleg más formában nyer kielégítést.

Swen

Egy szerkesztőtársunkkal váltott levelem egy részletét olvashatjátok alant, melyet azért osztok meg veletek, mert visszaolvasva úgy gondoltam, hogy jól összefoglalja a kezdeményezésünket, mint egy annotációként:

...elindítottuk a blogot, hogy ne csak egymás közt kommunikáljuk le péniszeinkkel a pornóval, az önkielégítéssel, a partnereinkkel és egyéb lányokkal, meg a szexszel kapcsolatos gondolatainkat, hanem a világgal is. Részt vállalva ezzel abból, hogy minden fiú ki merje mondani legalább a vele egyneműek előtt a társadalmunk által tabunak meg buzisnak bélyegzett kis dolgait. Hiszen olyan világban élünk ahol a piszoárok egymás mellett vannak, a férfi tusolókban nincsenek válaszfalak, és alapvető elvárás h ne legyünk szemérmesek egymás előtt, és mégsem illik ránézni más farkára akkor sem ha meztelenül állunk egymás előtt egy méterre. A lopott pillantások és a szorongás világát éljük, mikor egyébként heteroszexuális beállítottságú fiúk fórumokon beszélik meg hogy kinek mekkora van, és aggódnak minden lehető okból a saját szerszámjuk normalitásáért. Mint te is a saját már jól körbejárt problémád miatt. Mert belénk nevelték hogy tabu, és ha nem kezeled annak, ha érdekel, hogy másnak milyen vagy hogyan használja saját örömére akkor meleg vagy, szal kuss. Pöcsökről beszélni max teljesen felöltözve lehet, akkor is csak legszűkebb körben, mert egyébként tapintatlanság, és ki merné vállalni hogy megvessék emiatt, nemde? Illik hát minimum elviccelni, vagy be sem vallani hogy játszol vele, vagy hazudni a méretéről. Én kb 10 éves koromtól nagyon szégyellős voltam, így saját tapasztalatból tudok visszaemlékezni rá, hogy mennyi frusztrációval terheli az embert, ha egy bizonyos testrészét soha senki nem láthatja, soha senkinek nem beszél róla, és olyanokat csinál vele amik szigorúan titkosak. Társadalmi hatás, nem kétséges, hiszen gyerekként a fütyink épp olyan része a testünknek mint a fülünk, és nem kap se több se kevesebb figyelmet. Senki sem rejtegeti és senki sem mutogatja, van akinek a sajátja nem tetszik de másé igen, van aki bele sem gondol hogy lehetne másmilyen és imádja amivel megáldotta a sors. Oviban még hárman pisiltünk egy wcbe, és senkinek nem jutott eszébe érdekes módon, hogy mi lesz ha a többiek meglátják. Ha ezt a hozzáállást felnőttként és kamaszként is meg tudnánk tartani, akkor valszeg nem lennének felesleges paráink. Mikor felfedezted a pöttyeid a makkod szélén, csak odaléptél volna egy barátodhoz valahol ahol nincsenek lányok pl egy wcben vagy egy öltözőben (akár más fiúk jelenlétében) és megmutattad volna neki, hogy nézd már baszki, ez mi ez? Neked is ilyen lett? Mivel ebben a felettébb nyitott világban nem misztifikálnánk túl a nemi szerveinket feltételezhetőleg alaposan szemügyre venné és megmutatná a sajátját is, legyenek pöttyei vagy sem. Ezzel szemben a félelmekkel és bizonytalanságokkal tarkított világunkban tökéletesen rendben van az orál pornó, ahol első sorban premier plánban nézzük egy másik pasi merev faszát amint egy lány nyalogatja meg játszik vele, mindaddig amíg egy lány játszik vele. Ha ezt a srác egyedül csinálná mint ahogy azt mindannyian tesszük, azt kibaszott ciki lenne megnézni, hát még szóba hozni, mert az buzis... Megint csak saját tapasztalat: attól, hogy egy velem egyneművel nem csak a fociról beszélek ha meztelen vok a tusolóban, vagy ha mindkettőnknek feláll ugyanannak a meztelen lánynak a pornográf látványától és ezt nem rejtegetjük, hanem inkább összehasonlítjuk mereven is mert úgy még nem láttuk egymásét, (sőt kiverem egy másik hím jelenlétében) nem lettem meleg. Felteszem, hogy senki más sem lenne az, sőt. Én fülig szerelmes vagyok a páromba aki lány, együtt élünk, és imádok szeretkezni vele, imádok hetero portnót nézni és olyan határeseteket mint az orál akciók és ha nem élhetem ki magam a párommal akkor egyedül élvezni hatalmasakat. A közös maszturbálás számomra csak a férfitársaimmal szembeni teljes őszinteség csúcsa. Ezért a blog, és ezért a sok tabu téma és a sokszor bekategorizálhatatlan képek, fiúkról és lányokról.

Hokis Pasi néven kommentelő barátunk az alábbi pár sorral méltatta az oldalt, melyet kéréséhez híven megosztok veletek:

"Igen, hasznos a kezdeményezés, mert férfiak vagyunk, és sajnos a férfiak egymás között általában szégyellősek, sok a prüdéria, pedig kellene beszelni ezekről a dolgokról nyiltan egymás között. tudod, mindannyian férfiak vagyunk, és akar a puncira izgulunk, akar a faszra, akar mindkettőre, egy biztos: áll a broki, és verjük mindannyian, ettől vagyunk kanok. Ezt nem ártana tudatosítani férfitársainkban, és én nem szégyellem, hogy imádom elverni a Kishavert naponta többször, nem szégyellem, hogy a faszt is szeretem, és hogy ettől meg teljesen férfinak érzem magam."

N. István olvasónk osztotta meg velünk e-mailben az alábbi képet a makkszabadító akció című bejegyzésemre válaszként. Mint láthatjuk a fityma betűrését ő sem állta meg merevedés nélkül, de elmondása szerint régebben pont az általam leírt technikát használta fitymatúltengésének elfedésére. Íme:A z előbőr eltűntetésének iskolapéldáját látjuk Istvántól, amit nyugalmi állapotban is meg tudott tartani ideig-óráig:

Főleg akkor szembetűnő az eredmény, ha tudjuk, hogy elmondása szerint kórosan rövid a fitymaféke (frenulum breve), és ha figyelembe vesszük, hogy milyen hihetetlen nagy az előbőre:

A képeket elnézve nem kell csodálkozni, hogy végül a műtéti rövidítés (részleges körülmetélés) mellett döntött, melynek eredménye szembetűnő:

Itt jön az érdekesség: Miután a fenti eredményt elérte, István úgy döntött hogy újabb két körülmetélésnek veti alá magát, hogy teljesen megszabaduljon fitymájától, íme az eredmény:

Mint fiúknak, férfiaknak, (leendő) apáknak, tisztában kell lennünk a saját intim higiéniánk alapvetéseivel, melyek sokaknak valóban evindensek, de nem minden, és nem mindenkinek. Azért nem túl bonyolult a nemi szerveink tisztán tartása, egy kisgyerek is meg tudja tanulni. A jó hír pedig az, hogy mielőtt gyermekünk képes lenne az önálló tisztálkodásra, nem kell még komolyabb figyelmet fordítanunk a péniszre és környékére.
A csecsemőket tehát ilyen szempontból jobb békén hagyni, nincs külön teendő az intim higiéniájukkal. A 2-3 éves kisfiúk esetében azonban már más a helyzet: őket nemcsak a "férfias" állva pisilésre kell megtanítani, hanem ennél jóval fontosabb kora gyermekkortól kezdve elsajátítaniuk a helyes tisztálkodás mikéntjét. A már felszakadt fitymabőrt fürdéskor a lehető legjobban fel kell húzni, és alatta is alaposan meg kell mosni a hímvesszőt.

A szobatisztaság kialakításával egy időben arra is rá kellene őket szoktatni, hogy ne csak a "nagydolog" után, hanem pisilést követően is használják a vécépapírt: puha vécépapírral töröljék meg a kukijukat, itassák fel az esetleg rajtamaradt vizeletcseppeket. Ezek ugyanis a fityma alá kerülve baktériumoknak adnak helyet. Arra is egészen kis kortól kezdve rá kellene szoktatni a kisfiúkat, hogy vizeléskor húzzák hátra a fitymájukat, így nemcsak irányíthatóbb a vizeletsugár, hanem a fityma újbóli letapadása is könnyebben elkerülhető.

Sajnos a férfiak nem kis részének felnőttkorra is komoly hiányosságai maradnak az intim higiénia terén. Több kellemetlenség, sőt komoly megbetegedés hátterében áll a nem megfelelő tisztálkodás. Legtöbb gondot a fityma alatt felgyülemlő faggyúszerű váladék, az ún. smegma okozza. Ha ezt nem távolítják el a napi tisztálkodás során rendszeresen, akkor a pénisz bőre és az előbőr közé szorulva bomlásnak indul, és remek táptalajt kínál a legkülönfélébb kórokozóknak - gyulladásokat, fertőzéseket okozva. Ezért fontos már a kisfiúkat arra tanítani, hogy fürdéskor az előbőrt lehetőség szerint hátrahúzva, szappannal mossák meg alaposan nemi szervüket is.

A nemileg aktív korban lévő fiúk, férfiak számára természetesnek kellene lennie, hogy intim együttlét előtt zuhanyozni, fürödni kell. Nemcsak mert "így illik", sőt nem elsősorban azért, mert vonzóbb egy friss illatú férfitest a partner számára, mintha veríték-, sőt netán váladék- vagy vizeletszagú lenne, hanem mert ez mindkettejük érdekében alapvetően szükséges. Mindenkinek megvan a maga sajátos "mikroflórája" - vagyis a testében, a nyálkahártyáin jóindulatú, az egészséget védő és kórokozó baktériumok egyaránt állandóan jelen vannak, és egészséges szervezet esetében egyensúlyt képeznek. Gombák, vírusok, egysejtűek végtelen sokasága élhet a szervezetünkben anélkül, hogy bármi bajt okozna akár hosszú időn keresztül is. Ha azonban a partner olyan kórokozót "ad át", amelyre a másik fél védekező rendszere nincs felkészülve, akkor számos fertőzés, gyulladás, megbetegedés alakulhat ki.
A rossz személyi higiénia ad lehetőséget például a húgycső-, a makk- és fitymagyulladásra, a Peyronie-betegségre és számos egyéb, nemi érintkezés útján terjedő gombás, herpeszes, Trichomonas- stb. fertőzésre. Csak közvetve (például az alkalmi, megbízhatatlan partnerrel történő kapcsolat révén) tartozik a nem megfelelő személyi higiénia témájához számos egyéb, szexuális úton terjedő betegség veszélye, így például gondolni kell többek között a testváladékokkal átadható hepatitisz, szifilisz és HIV elkerülésére.
Vécézés előtt (is) mosson kezet!
Bár száz magyar férfi közül valószínűleg körülbelül kilencven értetlenül néz a fenti tanács olvastán, sőt az is lehet, hogy többségük meg is mosolyogja a javaslatot, de az egészségtudatos kisebbség már tudja, hogy ez teljesen ésszerű felvetés, amit érdemes legalább végiggondolni. A férfiak ugyanis vizeléskor kézzel megfogják legintimebb testrészüket - azzal a kézzel, amelyikkel előtte piszkos munkát végeztek, a tömegközlekedési eszközökön kapaszkodtak, kórokozóktól hemzsegő kilincset nyomtak le, kutyát simogattak, vagy bármi más, a sterilitástól messze álló tevékenységet végeztek. Majd, dolgukat végezve (egy bizonyos kulturáltsági szint felett) kezet mosnak a vécéhasználat után.

Derék dolog! De a saját biztonságuk szempontjából már későn teszik ezt, hiszen addigra kórokozók milliárdjait hagyhatták a meztelen bőrükön. Vagyis a legszerencsésebb az lenne, ha vécézés előtt, majd utána is kezet mosnának, még akkor is, ha ez mintegy húsz másodperccel meghosszabbítja a mosdóban eltöltött időt...
Ismerje fel, ha baj van!
Nem árt tudni, melyek azok a tünetek, amelyek egy férfiember számára jelzik, hogy valami baj van nemi szervei körül. Akut gyulladásra utal, ha csípő, viszkető érzés jelentkezik a hímvesszőn, ha a vizelés fájdalmassá válik, ha a hímvessző végén folyás jelentkezik, ha fájdalmat érez az ágyéki tájékon, vagy ha a heréi érzékenyek. Fertőzést jelez, ha a hímvesszőn apró piros pöttyök jelennek meg, esetleg a makk hámlani kezd.

Ha valaki ilyen jeleket tapasztal magán, mielőbb menjen el urológus szakorvoshoz, hogy diagnosztizálhassa például a húgycső-, a makk vagy fitymagyulladást, mielőtt az nagyobb bajt, például prosztata- vagy mellékhere-gyulladást, esetleg meddőséget okozna. Ugyanakkor vannak olyan kórokozók is, amelyek alig vagy egyáltalán nem okoznak tüneteket, így a hordozójukat nem, hanem csak a partnerét betegítik meg. A megfelelő intimhigiéniás szabályok betartásával (biztonságos partner választása, óvszerhasználat, tisztálkodás stb.), azonban jelentősen csökkenteni lehet a megbetegedések esélyét.

A megfelelő intim higiénia tehát nemcsak önmaga, hanem a partner védelme is egyben. Ha pedig mégis bekövetkezik a baj, és a páros valamelyike fertőzésre, gyulladásra utaló tüneteket tapasztal, akkor közös érdekük, hogy ne csak a beteg, hanem a párja is elmenjen orvoshoz! Ha egyidejűleg nem történik meg mindkettejük kezelése, előfordulhat, hogy hosszasan fognak az úgynevezett pingpong-effektustól szenvedni: a nem kezelt fél újra meg újra visszafertőzi a másikat.